Az összes nyűge ellenére az influenzának is van némi kellemes hozadéka. Például, hogy a szortyogó, izzadva vacogó, torokköszörülő, teán tengődő ember lánya le tud kuporodni egy óriási plédben az ágysarkára, és felütheti az olvasásra váró könyvkupac legfelső példányának fedelét. Michel Houellebecq A térkép és táj c. regénye lett a mai napom fénypontja. Véletlenül találtunk egymásra ezzel a kötettel a tavalyi Budapesti Könyvhéten, egy magvetős regény ráadásaként jutottam hozzá, és eddig valahogy odázódott az ismerkedésünk. Sajnos. Vagy lehet, hogy épp egy ilyen esőverte, tocsogós, szörtyögős nap kellett hozzá, hogy egymásra hangolódjunk.
Élvezhetően intellektuális, szabatos, feszes, szellemes. A 136. oldalig. És csak most jön a java! :)
—————
