Haikuk a festészetről
(halom, hegy, domb)
festék tömíti
a vászon pórusait
fenék domborul
*
félkörbe hajló
kecses formaív – kopott
szőrszálak tánca
*
kővé dermesztett
holdbéli táj – keretbe
foglalt képzelet
*
állványra szegzett
hószín lepel zöldelő
dombot álmodik
*
feszes bársonyból
buggyanó keblek halma
csendélet-tökély
*
a csúcson túl lágy
lankák terülnek – rejti
a csípővonal
*
a köldök tiszta
tengerszemében csillan
az ormok árnya
*
ékszerek halma
a takarón – alatta
pompás pőreség
*
aranyba hajló
dűnék egymásutánja
útban a csókig
*
torzóban maradt
a hegy kopár gerince
a múzsa halott