SZEMELVÉNYEK AZ INSTANTBÓL
JÉGBE FAGYOTT HAL
Hogy lehet az, hogy lassan beköszönt az első fagy, és maga még mindig nem pörcölte le a muskátlikat, ott hervadoznak, szégyenszemre, Ómama, néha az jut eszembe, hogy maga a legnagyobb szemfényvesztő, akit csak ismerek, a Buendiákat kísértették meg efféle népek, a hegyeken túlról érkeztek, és mindenféle varázsos dolgot mutattak, azt akarták elhitetni, hogy léteznek csodák, ha így magára nézek, Ómama, egy aszalódott kis Jonatán alma jut az eszembe, barnás, a csumájánál levéllel, talán az almárium tetején felejtődött, vagy valahogy belegurult a fiókba, a bársonyszalaggal átkötött szerelmes levelek mögé, melyeket a kapitánytól kapott, Fiuméből, ahová mindig is vágyakozott, de képtelen volt kitenni a lábát a szikesről, fogva tartotta a Tisza meg a járás, a csodakút vize, aztán elfonnyadt itt, csendesen, elkallódott az almáriumfiókban, ahogy a megunt gyerekjátékok, és már csak jobb napjaiban tesz úgy, mint aki mindent bír, tündérléptekkel takarít a gangon, pitét süt ebédre, vacsorára meg halászlét főz, ha kiolvad a jégből a hal, közben mindenkivel elhiteti, hogy örökké fog élni, és a dolgok változatlanok, maga a legnagyobb szemfényvesztő, akit ismerek, Ómama.
A KIS EMMA
Mondja, doktor úr, halott ön a szabadkőművesekről, azt beszélik, egymás vérét itták, és kivágták annak a nyelvét, aki megszegte a titoktartás szabályait, a vérivás rettentő bűn, tiltja a Biblia is, anyám mindig szájon vágott, amikor nem tartottam rendesen az edényt a csirke elvágott nyaka alá, és mellécsorgott egy része, jó lett volna kirántva, hagymával, szidott anyám sokáig, bennem meg mint egy szőrös golyó, nőtt az iszonyat, hogy pokolra kerülünk ezért, mert valaki úgyis látja, hogy a szánkba vettük, hiába bújok el a komód mögé, égeti a számat a falat, hátamban érzem a mident látó tekintetet, nagy és zöld, akár a bagoly kivájt szeme, ami pálcára tűzve ottmaradt a padlás gerendáján, erősödik a huzat, süvít itt belül, a fejemben, a kalmopirinnel lehet-e hippermangánt keverni, csak ez a kérdés, és ihatok-e rá snapszot, esetleg tavalyi barackpálinkát, úgy látszik, már soha nem múlik el ez a remegés, legfucsább az akasztottak tekintete, üveges és kifejezéstelen, három percnél tovább nem kapálózik senki, csak leng, mint a harang nyelve, tudta ezt ön, Brenner úr?
SÖRGYÁR
A malátáshordók mögé még soha nem rántotta be egyikőjüket sem. Érdekes, eddig fel sem tűnt neki ez a príma kis hely. Talán, mert szem előtt van, szinte kínálja magát, ő meg nem szereti a magától értetődő, túl egyszerű megoldásokat. Az erjesztőkádak mellett, vagy hátul, a raktáraknál vannak a kedvenc, jól bevált helyei. A farosabbjait a kádszélekre dönti, hasmánt, és úgy fog hozzá, hátulról, csak a bőrkötényt kell kicsit félrehúznia, hogy könnyebben nyíljon a slicc. A raktáraknál meg a rekeszekre lehet hengeredni, csak egy pokróc kell alulra, és kész a vacok. Ott ki lehet próbálni a ficánkolósabbakkal lovaglóban is. Mikor a nyugdíjba vonuló Kovácstól átvette ezt a művezetői posztot, még nem értette, mért mondja az öreg, hogy legyen annyi öröme benne, mint neki volt negyven évig. Csak amikor a lassúbb kezűek a szalag mellől kiszóltak, hogy akkor hol rendezzék le a főnök úrral, ami hibádzik a normából, akkor fogta fel.
TÜKRÖZŐDÉS
Amikor elvette az édes leheletű asszonyt, még nem sejtette, miféle szörny rejtőzik a bensőjében. A borzalom a vádliján meg a combjain ütközött ki először. Mintha hennával rajzolta volna teli a bőrét egy belőtt hippi vándorgrafikus. Hepehupák, zsírgöbök és megereszkedett bőrredők rejtekéből nőttek ki néhány hét alatt a seprűvéna-virágok. A második kölyök után a cipófar is háromszorosára kelt meg, szép, kemény mellei ellöttyedtek, ellaposodtak. Lopva vizslatta reggelente a még szendergő nőt. Lopva és rettenettel. Csak a pillantásával tapogatta végig az idegen domborulatokat, melyek magukba habzsolták az őzikelábat, a sóvár köldököt, a törékeny derekat. Volt, hogy a Homokosig űzte ilyenkor a vére, az öltözőkabinok s a bokrok közé, ahonnét a mólón sütkérező sellőcskékre látni. Pipiskedve pompásan kivehető, ahogy az ölük háromszögében megülő vízen visszatükröződik a Nap.