Montenegró két arca
A befektetők és a turisták érdeklődése az elmúlt két hónap tükrében úgy tűnik, hogy a vártnál alulmaradt
Montenegró 2006-os önállósodása egy korszak végleges lezárulásának, sokak szemében valódi vízválasztónak számított, ahonnan ez a kis balkáni ország a fejlődés, a fellendülés útjára léphet. Az elmúlt két év gazdasági mutatói egyértelmű fejlődésről tanúskodnak, amelyek az ingatlanpiac illetve a turisztika terén bizonyultak a legkifejezettebbnek. E kedvező tendenciára alapozva az ország bizakodva várta az idei nyarat, mint az év várhatólag legbusásabb bevételeket biztosító időszakát, azonban a befektetők és a turisták érdeklődése az elmúlt két hónap tükrében úgy tűnik, hogy a vártnál alulmaradt.
Mivel Montenegró agráripari ország, (területének 40%-a alkalmas mezőgazdasági termelésre, főként állattenyésztésre, ugyanis a megművelhető földek az ország területének mintegy 6%-át teszik ki) s a működő ipari ágazatok sem túlságosan dominánsak, így érthető, hogy a gazdasági élet egyik jelentős szegmensét a turizmus képezi. A tengerpartot végigbástyázó monumentális hegyvonulat, az érintetlen erdőségek, tiszta hegyi folyók, nemzeti parkok, a több évszázados városok, műemlékek összessége afféle egzotikus paradicsomként hat(na) az európai, egyen-szállodaláncok monotóniájához szokott turisták szemében. Ha sikerülne őket odacsábítani. Igen: ha. Ugyanis a várva várt külföldi turisták hada csak nem akar megérkezni. Mindez feltételezhetően több tényező együtthatásának eredménye. Az egyik ilyen tényező a múlt. Két éve jelképes szégyenbélyeggel startolt az ország, ugyanis az európai köztudatban még Szerbiával és a háborús borzalmakkal hozzák összefüggésbe, annak ellenére is, hogy önállósulásával, illetve azt megelőzően az euró, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetésével már jelezte a választott út irányát. Hosszabb időnek kell eltelnie a felejtéshez, illetve a bizalom kialakulásához. Az üzleti élet „hiénái” kevésbé „finnyásak” és tartózkodók, már 2006-ban megjelentek felderíteni, vásárolni és befektetni, csakhogy Montenegró is elkövette a Balkánon dívó „mohóság-gikszert” – ím a második problémás tényező – , és a „két év alatt meggazdagodni” elvet követve az égig srófolták az ingatlanok és a szolgáltatások árait. Az eredmény: minimálisra csökkent a befektetők érdeklődése, és az utazni vágyók többsége sem szeretné fenékig üríteni a zsebét, különösen nem olyan helyen, ahol a szolgáltatások minősége nem követi érdemben az árakat. Ezzel elérkeztünk a harmadik alapproblematikához, a gyerekcipőhöz. Merthogy Montenegróban bizony még ebben jár a turisztikai kultúra és készség. Sajnos nem elegendő a gyönyörű környezet, a történelmi-építészeti értékek, mindezt óvni kell, rendben tartani és eladhatóvá tenni. Ehhez pedig tudatosság szükségeltetik, tervszerűség és tenni akarás. Hiába a gombamód szaporodó szállodamonstrumok exkluzív lakterei, ha a sétáló-kiránduló turista elhanyagolt, az enyészetre bízott építészeti ritkaságokra, igénytelen, szennyvíztől szennyezett strandokra bukkan, miközben gyakorta szemétkupacokon kénytelen átverekedni magát. A helybéliek tartózkodó ellenállásából pedig esetenként az szűrhető le, hogy inkább betolakodóként mint szívesen látott vendégként kezelik az odalátogatót. Az ország negyedik égető gondja az ivóvízhiány. A tömegesebben látogatott üdülőhelyeken sokszor napokig szárazak maradnak a csapok, és a vékony pénztárcájú szerbiai turistákkal ellentétben a kényes ízlésű nyugati vendégek (lavórba lógó lábbal) vélhetően nem díjazzák(nák) a vízügyi szakemberek vállvonogatását, illetve az illetékesek nagyszabású, „vízfakasztást célzó”, évtizedek óta odázódó terveit.
A higiéniai és közlekedésbeli hiányosságokat ellensúlyozandó a közelmúltban történtek ugyan lépések: bevezették a külföldiek számára az országba lépéskor kötelező ökológiai illetéket – az ebből befolyó összeget a fent említett célokra szeretnék fordítani, emellett uniós támogatásokból az úthálózat karbantartása folyik, és egyes községek vezetése is jelentősebb beruházásokat ütemezett az idei évre. Žarko Pavićević, Bar, az egyik legdinamikusabban fejlődő feketehegyi város polgármestere a Dan című montenegrói lapban 20 millió eurós idei beruházásokról beszélt, melyet a tengerparti sétány és a zöldövezet felújítására, valamint új csatorna és vízhálózat kiépítésére szántak. Lassú ütemben ugyan, de tapasztalhatók tehát némi változások, melyeknek ritmusa nem ígér gyors és látványos eredményt, viszont annál több kitartást és türelmet követel. Montenegró lakóinak elsősorban a birtokukban lévő lehetőségekkel kell megtanulniuk élni és bánni, hisz ahogyan a népmesei bölcsesség tartja: az aranysarkantyú ahhoz illik igazán, aki tudja pengetni.
CSÍK Mónika
Csík Mónika
Az óriássütik és apró mikulások városa
Ha megkérdeznénk ismerőseinket, kinek mi jut eszébe Bécsről, legtöbbjük a valcert, a bécsi szeletet, a császármorzsát, a habos kávét, a karácsonyi vásárt és a szépséges Sissit említené. Néhányan hozzátennék még, hogy Bécs művészeti és kulturális központ, pazar épületekkel büszkélkedhet, és az odaruccanás nekünk, kispénzű vajdaságiaknak drága mulatság. Egy ott töltött hétvége tükrében néhány jellemzővel tovább bővíteném a sort, ugyanis a nyüzsgő város rövid idő alatt is sokat megmutat magából. Ahhoz, hogy hazatérve magunkkal hozhassuk a saját Bécs-élményünket, szükségeltetik némi kalandvágy, néhány szabadnap, egy kényelmes gyaloglócipő, s nem árt, ha pénzmag is csörög a zsebünkben.
A Schönbrunn kastély kertjének egyik éke, a dombtetőn álló Gloriette oszlopcsarnok, ahonnan körbepillantva, kávé és süti mellett, a bámész látogató a szemét is hizlalhatja
Bár Bécset Krisztus előtt 800 körül alapították, a X. századra vált kereskedelmi központtá, s később, a Habsburg dinasztia ideje alatt indult fejlődésnek. A XVIII. századra már a császári hatalom szimbóluma lett, a mai városképet meghatározó építkezések is akkor kezdődtek, és azóta számít Európa jelentős kulturális és zenei központjának a város.
A 18 szárnyból, 19 udvarból és 2600 helyiségből álló Hofburg a Habsburg császárok birodalmának központja volt. Bonfini történetíró szerint Mátyás idejében függőkertek, márványkutak, szőlőlugasok és madárházak díszítették a palotát
Bécs méltán kedvelt turistahely, ugyanis az oda érkezők, ha csak a történelmi városmag látnivalóit szeretnék sorra járni, akkor is napokig talpalhatnak a szabályos kockaköveken, hisz nevezetességek sora vár felfedezésre. A városba érkezők már első sétájuk során megállapíthatják, hogy a császári pompa- és kényelemszeretet nyomait nemcsak a széles utcák, tágas terek, patinás épületek őrzik, hanem a gyönyörű köztéri szobrok, barokkos homlokzatok, gondozott, terebélyes parkok, műemlékek is. Mintha az idő évszázados fátylát meglebbentve a császári városba csöppennénk vissza, talán sosem létezett békebeli hangulat fog el bennünket az utcákon járva, s csodáljuk a szépet, amelyet ügyes kezű mesterek alkottak, munkájuk által megfogalmazva a kort, amelyben éltek.
A Szent Károly-templomot Borromei Károly, a járványok ellen védő szent tiszteletére emelték az 1713-as pestisjárvány után. A templom előtti tér a város egyik legnagyobb adventi vásárának ad otthont
Az előtudás és térkép nélkül érkező turisták is viszonylag könnyen feltalálhatják magukat a látnivalók kezdetben talán bonyolultnak tűnő rendszerében, hiszen eligazítanak az egy-két euróért kapható, a fontos közlekedési útvonalakat és megállókat is tartalmazó várostérképek. A bécsi közlekedés egyébként jól átlátható. A kiépített metró- és villamoshálózatnak, valamint a gyakori buszjáratoknak köszönhetően szinte bárhová eljuthatunk, egy-két átszállással. Akik legalább három napra érkeznek, jól járnak, ha 18,5 euróért kiváltják a Bécs-kártyát, amely 72 órás ingyenes tömegközlekedést és rengeteg kedvezményt nyújt, ugyanis egyes múzeumokba, színházakba, koncertekre kedvezményes jegyet válthatunk a birtokában. A rövidebb időre érkezők, vagy egyszerűen csak sétálni kedvelők kényelmes gyaloglócipőt öltve gyalog is körbejárhatják a város látványosságainak zömét, ugyanis a több kilométer hosszú sugárút, a Ringstrasse körbezárja a történelmi városmagot, és beletorkollik a rakpartba is. Elég csak nekivágni a sugárútnak, rajta bandukolva megcsodálható Bécs patinás épületeinek egy része.
A gyaloglásban megfáradt turisták 50 euróért lovas kocsin zötykölődhetnek a kockaköveken. A lovak hátsójára erősített bőriszákokba pottyanó lócitrom nem szennyezi az utcát – vidékünkön sem ártana ezt a roppant egyszerű módszert alkalmazni
Ez a több száz éves múltra visszatekintő utca, amelyet az adventi időszakban karácsonyi díszbe öltöztetnek, hangulatos vásáraival várja az érdeklődőket. Itt található a Múzeumnegyed is, a világ egyik legnagyobb kulturális centruma, ahol modern gyűjtemények, időszaki kiállítások, színházi előadások, hangulatos kávézók és bárok várják a látogatókat. A hétvégén érkezők mindenesetre idejében foglaljanak asztalt valamelyik kávézóban vagy borozóban, ha az utca forgatagában megfáradva szeretnének felmelegedni, megpihenni, ugyanis e helyek zöme vagy túl korán, már nyolc óra körül bezár, vagy jó előre lefoglalják az összes asztalt a vendégek, és szinte lehetetlen szabad helyet találni. A karácsonyi vásárok süteményes- és puncsos standjainál persze elidőzhetünk, ha fogyasztani támad kedvünk, itt a nyüzsgő tömeg ellenére is, ha sodródunk az árral, ételhez, italhoz juthatunk. Az illatos puncsok és mutatós sütik előbb-utóbb mindenkit elcsábítanak, bonbont majszolva, forró eperpuncsos bögrét szorongatva még a hideg szél, a tülekedő tömeg is elviselhetőbb. Édesszájúként kedvtelve állapítottam meg, hogy Bécs szerencsére nemcsak a terebélyes utcák, óriási szobrok és monumentális épületek városa, hanem az óriássütiké is, a perecek, fánkok, puffancsok, gombócok, csokitallérok mind-mind kétökölnyiek, és az ízük nem szorul háttérbe a kinézetük kárára. Nem hagyhatom ki a császármorzsát és a puncs mellé járó mandulás mézeskalácsot sem, mindkettőt meleg szívvel ajánlom, valamint a Bécsben kapható bukerkot, amely – a pizza, a falafel, a hamburger, a hot-dog és a sült krumpli mellett – a nemzetközileg ismert étkek sorába lépett, és minden utcai ételárus kínálatában helyet kapott. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy Bécsben jelentős szláv nyelvterületről származó kolóna él, a taxisok, takarítók, elárusítók zöme Európa ezen részérő vetődött oda, s vállalt munkát. Nem ritka látvány, hogy Kurirt olvasnak a taxisofőrök, némelyikük Partizan-logós sapkát visel, és megesik, hogy az üzletben kapott nyugtán a pénztáros neve szerbül van feltüntetve. Persze nemcsak a szláv, hanem a magyar beszéd is gyakori Bécs utcáin, a szomszédos Magyarországról szívesen ruccannak át a vásárolgatni, kikapcsolódni vágyók Ausztriába, a karácsonyi vásárok standjain helyenként magyar nyelven is kapható információ.
A Művészettörténeti Múzeumban található a világ negyedik legnagyobb festménygyűjteménye. Előterében Mária Terézia 20 méter magas szobra, a jámbor járókelő úgy vélheti, hogy talán az egész tér a jogart és a Pragmatica sanctiót tartó császárnő szoknyája alól pottyant ki
Ha a Bécset leginkább jellemző terméket, személyt szeretném meghatározni, Mozartot és Sissit választanám, ugyanis mindenütt kettejükbe, illetve a nevükkel értékesíteni kívánt termékekbe botlunk. Arcképüket szinte mindenre rányomják, a kulcstartótól a poháralátétig bármi megvehető valamelyikük arcképével, sőt Mozart még a toalettig is eljutott, ugyanis az átlagos fél euróhoz képest húsz cent felárért a járókelő az úgynevezett Opera Toilet Vienna nevű nyilvános mosdóba térhet be, ahol a fajansz fölé guggolva Mozart-operát hallgathat, s ha a hangszóró recsegését figyelmen kívül hagyja, akár élvezheti is e bizarr előadást.
A Világörökség részét képező, több kilométer hosszú sugárutat, a Ringstrassét, az adventi időszakban efféle óriáspillangók lepik el
Ahogy Mozart-golyó és Sissi-tallér nélkül nem érdemes hazatérni, úgy kár lenne kihagyni a városközponttól kissé távolabb eső Schönbrunn megtekintését is. A kastély az egykori udvari élet központja, Mária Terézia kedvenc palotája volt. Pompázatos termei sorra járhatók, ahogy gondozott kertje, állatkertje is. Ha nyárelőn vagy kora ősszel látogatunk oda, megcsodálhatjuk a francia kertépítőművész, Jean Trehet alkotását, szökőkútjaival, virágcsodáival, híres labirintusával. Azért a télen érkezők sem csalódnak, a kétévszázados építészeti remek valóban lenyűgöző, udvarában pedig az adventi vásár kínálata elégíti ki az ajándékozni vágyók igényeit.
A Rathaus Hotel, azaz a Városháza Szálló gondosan restaurált, műemlék jellegű polgári ház. Egyedi szobáit Ausztria egy-egy kiváló borászának szentelték, ugyanis ők töltik fel legjobb boraikkal a szobák minibárjait
Bécs pazar, karácsonyi köntöse díszbe öltözteti nemcsak az utcákat, házakat, fákat, hanem kicsit talán a köztük járók hangulatát is, ezüst és aranyszín díszek, csillámok, lámpafüzérek hordozzák az ünnep fényét. Legszebb közülük talán mégis egy körúti fa volt, melyet apró, fényes Mikulásokkal díszítettek. Ezentúl elmondhatom, hogy olyan városban is jártam, ahol ezernyi Mikulás csimpaszkodik egy öreg tölgyfa koronáján.
A Szent István-székesegyház a város egyik szimbóluma, a bécsiek, szeretetük jeléül, Steffinek becézik. A legenda szerint a kápolna oltárán a megfeszített Jézus szobra emberi szakállt visel, amely folyamatosan nő
A Természettudományi Múzeum bokorcsodái előtt a leggyakorlottabb kerttervezők is kalapot emelhetnek
Az 1400 helyiségből álló Schönbrunn az osztrák császárok nyári rezidenciája volt. Mária Terézia kedvenc palotája rövid ideig Napóleon főhadiszállásául szolgált. Sissi is szívesen időzött itt, hogy a kedvében járjon, Ferenc József pálmaházat építtetett a kastélykertben
www.magyarszo.com/hu/2011_12_15/kozelet_riport/48968/